Megszülettünk, járni kezdtünk, fegyvert adott nekünk apánk.
Elindultunk hosszú úton, minket várt már az egész világ.
Kifosztottunk kolostort,
Felgyújtottunk templomot,
Meghágtunk sok asszonyt;
Nem maradt utánunk más, csak a holt, a vér, a füst meg a por...
Elindultunk hosszú úton, minket várt már az egész világ.
Kifosztottunk kolostort,
Felgyújtottunk templomot,
Meghágtunk sok asszonyt;
Nem maradt utánunk más, csak a holt, a vér, a füst meg a por...
Mentünk tovább, vitt a drakkar, egyre délebbre – távol a haza.
Itt egy kővár, ott egy földsánc, mindegyiknek oly fura az ura.
Egyik: gyertek bátran hát,
Máshol hátba szúrtak már.
Azt mondták: ez nekünk jár.
Sosem láttunk még sehol ennyi zsiványt, zsarnokot s királyt.
Itt egy kővár, ott egy földsánc, mindegyiknek oly fura az ura.
Egyik: gyertek bátran hát,
Máshol hátba szúrtak már.
Azt mondták: ez nekünk jár.
Sosem láttunk még sehol ennyi zsiványt, zsarnokot s királyt.
Mi lett eme világból? Halomra öljük egymást,
S hogy mit kapunk érte, senki sem mondja nekünk, csak Atyánk!
S hogy mit kapunk érte, senki sem mondja nekünk, csak Atyánk!
Ez nekünk a végzetünk, harcolunk, sosem félünk, és ha értünk jő a holló, vígan énekelgetünk.
Nappal s éjjel kardunk vérben, várjuk már a dicső halált,
hogy indulhassunk, s megkaphassuk isteneink válaszát!
Nappal s éjjel kardunk vérben, várjuk már a dicső halált,
hogy indulhassunk, s megkaphassuk isteneink válaszát!
Reklama