Egykor sötétségből lettem,
Testem maga volt a szikla.
Vérem száz patakként zúgott,
Lelkem fénylett, mint éjjel a legszebb csillag.
Testem maga volt a szikla.
Vérem száz patakként zúgott,
Lelkem fénylett, mint éjjel a legszebb csillag.
Léptem csendtől megvadultan
Hajtott létem célja felé.
Messzi, mégis oly közel
Láttam és hallottam, hogy hív, így mentem elé.
Hajtott létem célja felé.
Messzi, mégis oly közel
Láttam és hallottam, hogy hív, így mentem elé.
Itt várt ég és föld határán.
Tudtam, az utam véget ért.
Fogtam, s feldobtam a szikrát
Az égbe, majd testem nem mozdult, heggyé változott.
Tudtam, az utam véget ért.
Fogtam, s feldobtam a szikrát
Az égbe, majd testem nem mozdult, heggyé változott.
Chceš vidět méně reklam? Registruj se
Ott álltam mindenek előtt,
Testem magánytól meggyötört.
Majd fény száguldott, éltet hozott.
Testem magánytól meggyötört.
Majd fény száguldott, éltet hozott.
Eső hullott a felhőkből,
Fák nőttek ki a földekből.
Mindez oly szép volt, lelkem tombolt.
Fák nőttek ki a földekből.
Mindez oly szép volt, lelkem tombolt.
Minden éjjel s nappal láttam,
Minden nappal s éjjel tudtam,
Én vagyok eme lényeknek az atyja.
Érzem, nem csinálnám másképp, ha újból kezdhetném!
Minden nappal s éjjel tudtam,
Én vagyok eme lényeknek az atyja.
Érzem, nem csinálnám másképp, ha újból kezdhetném!
Reklama