Fent álltunk a hegy hátán,
Sötét téli éjszakán;
Völgyből árnyak kúsztak fel
Ordító jeges széllel.
Nem láttunk már semmi mást,
Csak pajzsunknak oltalmát;
Azt hittük, a Vég jött el...
Testvéreim! Előre!
Sötét téli éjszakán;
Völgyből árnyak kúsztak fel
Ordító jeges széllel.
Nem láttunk már semmi mást,
Csak pajzsunknak oltalmát;
Azt hittük, a Vég jött el...
Testvéreim! Előre!
Kardunk vág és fejszénk lecsap,
vér festi be a friss havat,
Messzire üvölt most a halál!
vér festi be a friss havat,
Messzire üvölt most a halál!
Megláttuk a lényeket:
Csupa hó és jéghegyek;
Testük kékesen fénylik,
Tekintetük megrémít.
A Hold is most csak pislákol,
Nem nevet és nem táncol;
Azt hittük, a Vég jött el...
Testvéreim! Előre!
Csupa hó és jéghegyek;
Testük kékesen fénylik,
Tekintetük megrémít.
A Hold is most csak pislákol,
Nem nevet és nem táncol;
Azt hittük, a Vég jött el...
Testvéreim! Előre!
Harcostársaim!
Egyedül akartok megfagyni valahol a jeges pusztában,
vagy hajnalra együtt isszuk a sört a Valhallában?
Szóljatok hát:
Elfuttok a bizonytalan életbe, vagy velem jöttök a biztos halálba?
Zengjenek hát a kürtök! Utánam!
Egyedül akartok megfagyni valahol a jeges pusztában,
vagy hajnalra együtt isszuk a sört a Valhallában?
Szóljatok hát:
Elfuttok a bizonytalan életbe, vagy velem jöttök a biztos halálba?
Zengjenek hát a kürtök! Utánam!
Csata zaja csendesült,
Pihenhet végre lelkünk;
Végtelen völgy mezején
Oly sok lemészárolt lény.
Álltunk pajzzsal és karddal,
Mikor eljött a hajnal:
Hallottuk, hogy szívünk ver;
Testvéreim! Győzelem!
Pihenhet végre lelkünk;
Végtelen völgy mezején
Oly sok lemészárolt lény.
Álltunk pajzzsal és karddal,
Mikor eljött a hajnal:
Hallottuk, hogy szívünk ver;
Testvéreim! Győzelem!
Éjjel lángok csaptak fel a testvéreink üdvére;
Ők már fent mulatnak tovább!
Ők már fent mulatnak tovább!
Reklama